Egypártrendszerrel riogat az Origo cikke. Azt írja Kovács Áron az anyag utolsó bekezdésében, hogy "furcsa helyzeteket teremthet a 10 ezer lakos alatti települések testületeinek létszámcsökkentése".
Nem kívánom poltikai szempontból értékelni sem Kósa Lajos, sem mások indítványait, de a fent idézett cikk arra indított, hogy néhány - véletlenül kiválasztott - település példáján nézzük meg, pártra szavaznak-e a falusi emberek az önkormányzati választásokon.
Magam is kötődöm egy néhány ezer fős településhez, ezért tapasztalatból is meg tudom válaszolni a címben feltett kérdést: nem. A falusi embert a legritkább esetben érdeki az, hogy az önkormányzati képviselőjelölt piros, narancsszínű vagy hupikék pólót húz. Kisebb településeken az emberek nem pártra, még csak nem is jelöltre, hanem egyenesen Pistrára és Józsi bácsira szavaznak a szomszéd utcából.
Nyergesújfalu, 2006: A 13 megválasztott képviselőből 9 független (már ez az adat is sokat elárul!), 2 Polgári Kör jelöltje, 1 a Fidesz és a helyi Polgári Kör közös jelöltje, 1 pedig az MSZP-SZDSZ közös képviselője. Mind Polgári Kör, mind a szocialista-liberális összefogás jelölt bukott a választáson, vagyis nem szerzett mandátumot.
Nagykamarás, 2006: 9 képviselőből 8 független, 1 pedig az SZDSZ jelöltje volt. Nyoma sincs pártpolitikai csatározásoknak.
Nyíradonyban 2006-ban 9 Fidesz-képviselő mellett 4 független is tagja lett a testületnek, miközben 10 - a jobboldali párt színeiben indult - jelölt nem kapott mandátumot. (Azt eleve csak a nyíradonyi Fidesz-alapszervezet tudja megmondani, hoghy miért kellett nekik 19 jelöltet állítani 13 helyre, Így ugyanis aki esetleg a pártra szavazott, maga sem tudta a szavazófülkében eldönteni, hogy kire adja voksát... Talán éppen azért, mert ők is tudják: Nyíradonyban sem pártra szavaznak a választópolgárok.)
A példa kiragadott. De igaz lehet a megállapítás: a kistelepülések választói nem veszik be a pártcumit, vagyis nem lehet őket naranccsal, szegfűvel, szabad madárral megetetni. Vagy legalábbis kevésbé.
