Akármilyen hihetetlen: a közszolga is ember. Adózik, bevall, nyilatkozik, adategyeztet, vagyis néha a piros sarokból a kék sarokba kényszerül a hivatali boxmeccsen. Nem oly régen az APEH egyik megyeszékhelyi ügyfélszolgálati irodájában jártam. Bár ne tettem volna...
A bejárat mellett ügyfélhívó. Odamegyünk, nyomjuk a gombokat, keressük a megfelelő kategóriát. Már majdnem kezemben a kis cédula, amikor egy közeli pult mögül leordítja a fejemet egy középkorú hivatalnok(nő): "Azért csak meg kellene várni a hölgyet, nem?" Hirtelen se köpni, se nyelni nem tudok. Sűrű elnézések közepette közlöm: nem volt számomra világos, hogy a pultnál álló ügyfél is sorszámot szeretne húzni, de keresem is rögtön a vissza-gombot. A kedvesnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető figyelmeztetés után fél perccel óvatosan lopakodom vissza az érintőképrenyőhöz és jutok végre sorzámhoz.
Az ügyintéző közli velünk, hogy adatlapot kell kitölteni. Méghozzá a 10T210-es számú bejelentőt. (Nem is tudomk, miért nem még bonyolultabb kódokkal jelzi az adóhivatal azt a több tucatnyi blankettát, amivel dolgozik...) Hozzájuthatok könnyen: a sorszámosztó gép közelében lévő pultnál. Elnézést kérek a régi ismerőstől, kedvesen kérem a 10T210-es lapot. - "Van benne T betű?" - kérdi. - "Nekem annyit mondott a kolléganője, hogy a 10T210-es adatrbejelentőt kérjem" - válaszolom. - "De van benne T betű?" - "Van benne" - zárom le a dilemmát. Erre kezembe nyom egy 10T210/T számú adatlapot, amely egy másodperc alatt nyilvánvalóvá teszi: nekem nem erre van szükségem. Mikor ezt megosztom az ügyintézővel, arrogánsan kezmbe nyom egy 10T210-eset (perté) nélkül, "akkor miért mondta, hogy van benne T betű" méltatlankodás közepette.
Diadalittasan kezdem kitölteni az adatlapot, azonban az örömöm nem tart sokáig. A harmadik sor ugyanis hivatkozik a mellékelt kitöltési útmutatóra. Útmutató azonban sehol. Ezúttal nem én megyek vissza frissen szerzett "barátnőmhöz", hanem a velem lévő ismerős megy mosolyogva a pulthoz egy útmutatót kuncsorogni. A válasz minden korábbinál elképesztőbb: "Töltsék le az internetről."
Kérdem én (ezúttal mint mezei ügyfél): ki az, aki laptoppal, mobil internettel és nyomtatóval megy az APEH-ügyfélszolgálatra egy helyben kitöltendő adatlapot beadni? Na, ezt a kérdést tettem fel az adóhivatalnak is elektronikus levélben egy nappal az eset után. Szigorúan ponos időpont és személy megnevezése nélkül. A célom nem a személyes felelősségre vonás volt ugyanis, csupán a probléma jelzése.)
Az APEH egy meglehetősen arrogáns kolléganőjük személye által leszerepelt.
A válasszal hamarosan visszajövök.
