Irodánk egyik ékességét, egy teljesen sima, műanyag, fehér színű, Sooters típusú faliórát baleset érte. Néhány hete a hivatali tavaszi nagytakarítás során minden bizonnyal leverték. Mi már csak azt észleltük, amikor következő hétfő délelőtt 11 óra körül is fél hatot mutatott. Lényegében használhatatlanná vált.
Ma jelentettem a karbantartónak: a falióránkat elviheti, de ne felejtse el a leltárban törölni a nevem mellől, mert legutóbb is három vonalas telefonkészüléket kerestek rajtam, miközben ugyanazzal az egyszerű kis Siemens-szel dolgozom három éve.
"Nem olyan egyszerű az" - jött a válasz, majd részletesen is megismerkedtem a selejtezés szabályaival: az óra most lekerül a raktárba, a következő selejtezés során pedig egy szakértő 2000 forintért állítja ki az igazolást arról, hogy valóban használhatatlan. Csak utána mehet a szelektív gyűjtőbe a szerkezet. - Nem vicc! - folytatta Pista. - Legutóbb egy 800 forintos zsebszámológépről mondták ki azt 2000-ért, hogy használhatatlan.
Azt hiszem, szakértőnek kellett volna mennem...
