Este egy kocsmába beállít egy társaság: négy férfi, két nő. Nagyon hangosak. Sokat isznak, kiabálnak. Beszédjükből megtudom, hogy hivatalnokok. Különös emberek: ferencvárosi alvilágra emlékeztet minden szavuk, mozdulatuk. "No, te nagy seggű nő" - szólongatja egyik úr a társaságban iddogáló hölgyet. Mindvégig ez a hangnem.
Mikor elmegyek, a kocsma előtt találom a gépkocsit, amely vár reájuk. Hatalmas Lincoln-kocsi ez, legújabb évjárat, olyan nagy, mint egy gőzgép. Állami kocsi, miniszteri rendszámmal. Ez a kocsi viszi a társaságot.
De Salamon azt mondja a "Példabeszédek"-ben, hogy a "föld megindul", amikor "a szolga uralkodik". Most hasonló történik.
A blog rendszeres olvasóinak talán már nem is kell jeleznem, hogy ezt is Márai Sándor írta. 1947-es Naplójában (Helikon Kiadó, 2007, 275-276. o.)
Elvárásként pedig álljon itt a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 12. §-ából a köztisztivelői eskü egy részlete: "Hivatalomban és azon kívül példamutatóan viselkedem..."
Az elvárás jogos.