Szép és jó a demokrácia. Szép és jó a népszuverenitás. Szép és jó az önkormányzatiság. De ennyire???
Iborfia egy Zala megyei falucska. Első írásos említése 1237-ből származik. Van egy horgásztava, egy haranglába, no meg tizennégy választópolgára. És persze saját önkormányzati testülete.
A politikai aktivitás emellett óriási. Október 3-án 93 %-os részvétellel zajlott a választás, ugyanis mindössze egyetlen arra jogosult iborfiai nem élt választójogával. Lakatos József a szavazatok 100 %-át bezsebelve lett polgármester. Igaz, kihívója nem akadt. A két képviselői helyért hárman versengtek.
A szintén Zala megyei Felsőszenterzsébeten már-már komolynak nevezhető harc folyt a polgármesteri székért. A 14 választópolgárból ott is 13-an mentek le voksolni. Tíz szavazattal Kálmán Elek lett a falucska első embere. Ellenfele, Simon Sarolta képviselőjelöltként is alulmaradt. Bejutott viszont a háromfős testületbe Kálmán Elekné (feltehetően Felsőszenterzsébet first lady-je) és egy másik Elek, nevezetesen Józsa Gyula Elek is.
Nem akarom elvitatni egyetlen közösségtől sem az önkormányzás jogát. De kötve hiszem, hogy a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának megalkotói saját testületet kívántak volna minden apró zalai völgybe, amikor ezt írták a dokumentum Preambulumába: "a helyi önkormányzás védelme és megerősítése a különböző európai országokban fontos hozzájárulás a demokráciának és a hatalom decentralizálásának elvein alapuló Európa kialakításához."
