Mivel egy kedves ismerősöm épp a mögöttönk álló hétvégén fogadott örök hűséget menyasszonyának, az ünnepet a fővárosban töltöttem.
Október 23-án tettünk egy sétát az egyik unokatestvéremmel a napsütéses Budapesten. Ellátogattunk a Kossuth térre. Már felvonták a zászlót, mire kiléptünk a metróból, épp a gyermekprogramokra készültek. A rendőrök ezúttal nem vízágyúval, hanem papírzászlóval fogadták az ünneplőket. (Igaz, a macskakövek is a helyükön maradtak...) A Parlamenttől a Corvin közbe mentünk. A 4-es és 6-os Combinók sem maradtak ki az ünneplésből: két megálló között az 54 évvel ezelőtti események kronológiáját hallhattuk az utastájékoztató rendszeren. A Corvin mozinál elolvastuk a hősök emlékét hirdető márványtáblák feliratait, végül pedig - féláron - a Nemzeti Múzeum időszaki kiállítását tekintettük meg a legnagyobb magyarról.
Az egész napban volt valami ünnepélyes, méltóságteljes, mégis felszabadult érzés. Jó volt tapasztalni, hogy így is tudunk ünnepelni.
