Ahogyan az szokott lenni a választásokat követően az egyes politikai erők megpróbálják saját magukra stabni a jogszabályi köntöst.
Dr. Schiffer András és Karácsony Gergely T/1347. számon törvényjavaslatot terjesztett elő a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) módosítása tárgyában. A javaslat beépítené az Ötv.-be a képviselőcsoport fogalmát, és rögtön minimum jogosítványt is adna az önkormányzati frakcióknak: legalább a képviselői létszámmal megegyező számú külső tagot delegálhatnának a testületek bizottságaiba.
A frakciók kérdését eddig az Ötv. nem szabályozta. Minden önkormányzat - a szerevezetalakítás szabadságának megfelelően - maga építhette szervezeti és működési szabályzatába a frakció fogalmát, megalakításának feltételeit és jogosítványait. Ha többséget kap a két képviselő indítványa, ezentúl már két személy is alakíthatna frakciót a képviselő-testületekben.
Hogy miért lett ennyire fontos a két LMP-s képviselőnek a frakció kérdéskörének felkarolása? Rögtön világossá válik, ha megnézzük az október 3-ai választási eredményeket.
Az LMP az a politikai erő, amely többnyire legfeljebb egy-két képviselőt juttatott a városi testületekbe. Ha már egy fő nem lehet csoport, legalább kettő legyen az! - gondolhatták az LMP politikusai. (Az önkormányzati szmsz-ek egyébként általában három főben minimalizálják a képviselőcsoport létszámát.) Ilyen város egyébként például Kecskemét és Pécs. Mindkét helyen két-két LMP-s politikus szerzett mandátumot. A kecskeméti közgyűlés Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 47/1998. /XII. 21.) KR számú rendelet 48. §-a szerint viszont őket nem illeti meg a képviselőcsoport-alakítás joga. Hasonló a helyzet a baranyai megyeszékhelyen is, ahol a 17/2007. (04. 30.) sz. rendelet 54. §-a definiálja a frakciót - legalább három fős létszámot megkövetelve.
A kétharmados többséggel rendelkező oldalnak nem érdeke felkarolni a kétfős testületeket. Kíváncsian várjuk tehát, sikerül-e keresztülvinni a javaslatot.